Baska József (Mai magyar művészet-sorozat)

Baska József a festői nyelvújítás híve: "tüzes neológus". Magyar orfista, aki a színes formák zenei hatására törekszik, festői dallamképzésre R. Delaunay, F. Kupka és mindenekelőtt saját ihlete nyomán. Folytat és teremt. Megszünteti az elhasznált képi eszközöket:, a valóság tárházából szelektál: ez ereje. Paul Klee hangoztatta, hogy van egy világ, amely nem látszik, ez a világ nagyobb része, s a művészet feladata nem más, mint ezt az elrejtőzött világot képekkel láthatóvá tenni. Ez természetesen csak szemléletünk tágításával lehetséges, olyan új festői köznyelv teremtésével, mely századunkban vált használatossá az európai képírásban. Így Baska József forrása Max Ernst 1927-ben festett fekete napja, Kandinszkij, Malevics átlós hevessége, Herbin integrált tisztázottsága, Soulages sűrítő ereje. Sok minden számít előzménynek. Nemes-Lampérth lágy kubizmusa is útjel maradt, de Baska József nem ismétel. Folytat. Nemcsak használja a francia Delaunay, az ausztráliai Ralp Balson, a japán Kumi Sugai által is gyakorolt új festői köznyelvet, hanem bővíti. Mindez magatartásának lényege, művészetének meghatározó minősége. Abból indul ki, hogy már a föld minden szögletét felfedeztük, de az ember titka, törvénye, távlata szinte érintetlen, s ezt a belső tájat szükséges a festménynek megtalálni.