Az utolsó cár - II. Miklós élete és halála

Az 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszakán II. Miklós lemondott orosz cárt, Alekszandra Fjodorovna cárnét és gyermekeiket a jekatyerinburgi Ipatyev-házban kivégezték a bolsevikok. A Romanov-dinasztia háromszáz éves uralkodásának vetett véget ez a brutális gyilkosság, amelyet a kommunizmus évtizedei alatt említeni sem volt szabad - s így nem csoda, hogy a Szovjetunió szétmállása idején II. Miklósról, a vértanú cárról egyre-másra jelentek meg az életrajzok. Az új keletű orosz monarchizmus hívei a birodalmi nagyság egyik megtestesítőjét látták benne, s a cári család lemészárlásában a kommunizmus eredendő aljasságának egyik fő bizonyítékát. Úgy tűnt, az utolsó orosz cár történelmi szerepének higgadt értékelése egyelőre lehetetlen - túl sok szenvedélyt, indulatot szabadít fel a téma... Ezekben a zavaros, forrongó időkben, a kilencvenes évek elején vállalkozott arra a történész-drámaíró Edvard Radzinszkij, hogy tizennyolc éves, fáradhatatlan kutatómunka eredményeként hitelesen, a korábban hétpecsétes titokként őrzött korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és a résztvevők beszámolóit felhasználva rajzolja meg a cári birodalom pusztulásának végnapjait, s szinte percről percre rekonstruálja a gyilkosság éjszakáját. S megszületett ez a különös könyv, amelynek szerzője - bár a tények lehető legpontosabb rekonstruálását tartja fő feladatának, s mindent meg is tesz ennek érdekében - bevallottan nem tud szenvtelen és elfogulatlan lenni hősével szemben. Minél tovább vallatta II. Miklós naplóit, leveleit, annál jobban megértette és megszerette az orosz trón utolsó gazdáját - s a történelmi munka így együttérzéstől izzó regény is lett: drámai jelenetek füzére, amelyben részint a történelem kegyetlen logikája vezet a tragikus végkifejlethez, de legalább annyira valami eredendően orosz fátum is...