Az ősműveltség

MAGYAR ADORJÁN: Néprajztudós, Firenzében végzett szobrász és festomuvész, kilenc nyelvet tájszólásaiban is beszélo nyelvész. Ezek között anyanyelvi fokon beszélt latinul, s hadifogsága alatt egy eldugott olasz faluban elszállásolva felismerte, hogy az ottaniak még mindig egy felismerhetoen etruszk tájszólással beszéltek. Késobb e tárgyban írt, olasz nyelvu könyvét kiadták. Rovásírással írt osi magyar gyógymódokkal kapcsolatos könyvét egy szicíliai orvosnak adta megorzésre a háború alatt. Ez is feltételezhetoen elveszett, mint elméleteinek összegezoje, Az osmuveltség elso és egyetlen kéziratos példánya. Ennek kiadására készített megrendelési ív két oldalán olvashatjuk nemcsak elméletének néhány szóban kifejezett lényegét, de azt is, hogy e mu háttere 33 éven át folytatott, minden mást háttérbe szorító munkája. A címlapból látszik, hogy Magyar Adorján 1927 óta küzdött Az osmuveltség kiadásáért. Ez az akkor 4.000 oldalas mu egyetlen, kéziratos példánya a háború alatt Pesten elveszett. Középkori szerzetesek buzgóságával újra kezdte írni fomuvét, sot ki is bovítette, tömérdek képpel is ellátva. Végül 1995-ben kiadásra került Budapesten, örökösei és a Magyar Adorján Baráti kör gondozásában, Az osmuveltség címmel. A negyvenes években a kormány egy Magyarságtudományi Intézet megszervezésével bízta meg, de ennek - mint annyi más értékes kezdeményezésnek is - a háború és következményei vetettek véget. A háború elotti években rendszeresen cikkezett az Etnográfia folyóiratban, ébresztgetve, formálgatva az akkori nyelvészek, történészek gondolkodását. Tanácsaival segítette Vikár Bélát a Kalevala fordítása közben, Kodály Zoltánt népzenegyujto tevékenységében, s mindezt oly csendben és szerényen, mint ahogyan Arany János javítgatta Madách Ember tragédiáját.