Az önmegvalósítás tudománya (Lelki tanítómester választása; A gyökerek feltárása; Krsna és Krisztus megértése; A yoga gyakorlása a modern korszakban; Lelki megoldás anyagi problémákra; A lelki határ felderítése; A tökéletessé

Fülszöveg Napjainkat bámulatra méltó anyagi fejlődés jellemzi, ám emellett problémáink is folytonosan szaporodnak. Egy teljesen zavarodott társadalomban élünk, s az ember sorsának kérdése aktuálisabb, mint valaha. Hogyan óvjuk meg jövőnket? Mi az életünk célja? Honnan jöttünk, s mi történik a halál után? Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada (képünkön) egyedülálló és a gyakorlatban alkalmazható válaszokat ad e kérdésekre - a védikus tudomány, a világ legteljesebb tudománya fényében. Előszó Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda 1896-ban született Kalkuttában, Indiában. Lelki tanítómesterével, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Gosvamival először 1922-ben találkozott, Kalkuttában. Bhaktisiddhanta Sarasvati, a Védák kiemelkedő tudósa és a hatvannégy Gaudiya Matha (védikus intézmény) alapítója megkedvelte a fiatalembert és meggyőzte, szentelje életét a védikus tudomány terjesztésére. Srila Prabhupada így Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati tanítványa lett, s tizenegy évvel később, 1933-ban hivatalos avatást kapott tőle. Első találkozásuk alkalmával Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura arra kérte Srila Prabhupadát, hogy terjessze angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkezendő években Srila Prabhupada magyarázatot írt a Bhagavad-gitához, és segítette a Gaudiya Matha munkáját. 1944-ben minden segítség nélkül elkezdte egy kéthetenként megjelenő angol nyelvű folyóirat, a Back To Godhead (Vissza Istenhez) szerkesztését. Minden munkát egyedül végzett: gépelte a kéziratot, ellenőrízte a kefelenyomatokat, sőt az egyes számokat ő maga terjesztette, s küzdött, hogy fenntarthassa a kiadást. Ez a folyóirat azóta sem szűnt meg, Srila Prabhupada tanítványai folytatják a kiadását Nyugaton. Filozófia tudását és tiszta vallásosságát felismerve a Gaudiya Vaisnava Társaság a "Bhaktivedanta" címet adományozta Srila Prabhupadának. 1950-ben, ötvennégy éves korában visszavonult a családi élettől, s elfogadta a vanaprastha (visszavonult) rendet, hogy még több időt szentelhessen tanulmányainak és az írásnak. Vrndavana szent városába utazott, ahol nagyon szerény körülmények között, a középkori Radha-Damodara templomban élt. Hosszú éveket töltött itt el tanulással és írással. 1959-ben elfogadta a sannyasa (lemondott) rendet. A Radha-Damodara templomban kezdte el életének fő művét, a többkötetes, tizennyolcezer versből álló Srimad-Bhagavatam (Bhagavata Purana) fordítását és magyarázását. Ekkor írta a Könnyű utazás más bolygókra című kisebb könyvet is.