Az ismeretlen FBI (A Férfiú, a háború és az első kémek - Hoover, Palmer és a vörös-razziák)

ELŐSZÓ Egy nyomozó beszél Középtermetű volt a fiatalember, zömök és keménykötésű. Sötét haja egészen rövidre vágva, kerek, sötét a szeme, arca az az élesen körülhatárolt, jellegzetesen amerikai fiús arc, amelyről az embernek szinte gépiesen az jut az eszébe, hogy az illető csakis az FBI nyomozója lehet. Ez a fiatalember azonban nem akármilyen nyomozó volt, hanem a szó legszorosabb értelmében egyedülálló - a ritkaságok ritkasága, egy valamikori nyomozó, aki hajlandó volt beszélni arról az FBI-ról, amelyet senki nem ismer. A neve: Jack Levine. Diplomás ügyvéd, elvégezte az FBI kiképző iskoláját, és csaknem egy évig dolgozott a Bureau detroiti irodájában. tapasztalatai élesen szemben álltak várakozásával. Az az eszménykép csábította oda kezdetben, amely az FBI-ról a közvéleményben él: a becsületes, a törvényeket tisztelni kényszerítő, önzetlen közszolgálat fennkölt ideálja. A valóság azonban fellázította: az FBI voltaképpen maga a kíméletlen önkényuralom, annak az egyetlen embernek a szeszélyeit és elképzeléseit visszatükröző gépezet, aki ennek a gépezetnek a legkisebb csavarját is a kezében tartja. önkényuralom, amely elhatalmasodott a nyomozók magánéletén, és megszabta minden mozzanatát; önkényuralom, amely fölötte állt annak a törvénynek, amelyet szolgálnia kellett volna; annyira hatalmas s olyan megtámadhatatlan volt ez az önkény, hogy félelmet, sőt időnként rettegést keltett még szenátorokban és a kongresszus tagjaiban is... Vissza TARTALOM Egy nyomozó beszél 5 Furcsa és viharos kezdet 56 Hoover, Palmer és a vörös-razziák 79 Egy szenátor vádjai 128 Az új Bureau 159 Egy eszménykép kialakítása 182 Hatékonyság és tudomány 221 A Férfiú, a háború és az első kémek 252 Hisztéria - és mind több kém 289 A tárgyalások - és Harry White 324 A háború után 386 Tehát? 440 Jegyzetek 451