Az igazi Marlene Dietrich

Alakja, szeme, hangja azóta babonázza meg a világot, amióta feltűnt a mozivásznon A kék angyalban. Egy fiatal, német színésznő ekkor egyik napról a másikra nemzetközi sztárrá vált. Ma a huszadik század egyik nagy mítosza. Josef von Sternberg rendező és a hollywoodi stúdiók építették fel arculatát és hírnevét, ő saját magának talált ki egy álarcot és egy olyan személyiséget, amellyel még életében a legendák világába lépett. Dicsőséges karrierje közebn eltávolodott hazájától, elítélte a nácizmust, amerikai állampolgárságot kapott és a háborúzó amerikai közkatonákat lelkesítette. Majd amikor kolléganői nyugdíjba vonultak, ő továbbra is harcra kelt az idővel a színpadon, és büszkén a közönség elé vitte örökifjú alakját. Mindeközben a tökéletes ikon mögött egy igazi női szív dobogott örömökkel és szenvedésekkel, reményekkel és csalódásokkal, nagysággal és kicsinységgel. Volt egy férje, egy lánya, barátai, és számos férfi szeretője (például Jean Gabin, Yul Brynner) mellett több női kedvese, akikkel szinte mindig kénye-kedve szerint bánt. Gilles Plazy, az író könyvében Marlene Dietrich igazi arcát akarta felfedni: egy nőét, aki vasakarata révén sztár lett és a hetedik mennyországban érezte magát, majd az elviselhetetlen öregség csapdájába kerülve talán a pokolban tért örök nyugalomra. Egy nő, aki nap mint nap vásárra vitte a bőrét, hogy istennő lehesen belőle.