Az erény eredete - Az emberi ösztönök és a társadalmi együttműködés

Az erény eredete abból az ősi kérdésből indul ki, hogy vajon az emberi természet veleszületetten jó-e avagy rossz? Válasza azonban nem az elméleti spekuláció nyelvén szól, hanem a szemléletes példákén, szellemes, esszéista stílusban, de soha nem elszakadva az egzakt tudományok talajától. Az alapkérdést az emberről kiterjeszti az egész élővilágra, melyben ott is rábukkanhatunk az önfeláldozás példáira, ahol aligha várnánk: a vámpír-közösségekben, a korallok telepeiben, vagy általánosabban, az élőlények sejtjei között. De nem maradnak rejtve a sötét önzés, a csalás és potyázás esetei sem, legyen szó akár a gyakran idealizált delfinekről vagy a természettel úgymond harmóniában élt indián törzsekről. Az evolúcióban, és e könyvben is az utolsó akkord azonban az együttműködésé és a bizalomé: bolygónkat a leginkább társas fajok uralják, úgymint a termeszek és az emberek. Utóbbiakat azonban a jelen kor újabb kihívás elé állítja: közösségeink egyre nagyobbak és virtuálisabbak, egyre inkább túlnőnek agyunk befogadó képességén. Az ilyen fellazult társadalmakban az emberek már képtelenek számon tartani ismeretségeiket, ami alkalmat ad egymás kihasználására. Van megoldás? Ridley javaslata: kultiváljuk a kisebb közösségeket. Ma, a megalomán ,,hálózatépítések" és a sivár, fogyasztói egoizmus korában mi sem sürgetőbb ennél.