Az emberi beszéd mechanizmusa, valamint a szerző beszélőgépének leírása (Ritkaságok)

1791-ben jelent meg Kempelen műve. A szerző híres-hírhedt volt sakkozógépéről, a tudománytörténet azt tekinti legfontosabb alkotásának. Kempelen maga viszont beszélőgépét tartotta élete fő művének. Egy életen át foglalkoztatta az emberi beszéd, a hangok képzése és azok utánzásának lehetősége. Hosszas előtanulmányokat folytatott, így született meg műve elméleti része: összefoglaló fonetikája. A hangképzés rejtélyének megfejtésére volt szüksége ahhoz, hogy a hangtannal ilyen mélységig foglalkozzon, és a hangképzés gépi utánzásának gondolata vezette odáig, hogy fonetikájában külön helyet szenteljen a hibás hangképzésnek, illetve kiejtésnek, és ezzel együtt azok helyesbítéséhez is fontos tanácsokkal szolgáljon. A fonetikus így válik logopédussá is. Műve második, rövidebb része mutatja be egyedülálló találmányát, beszélőgépét. Igazi tudóshoz méltóan nem tartja felfedezését véglegesen megoldott munkának. Eredményeit leírja, a köz elé bocsátja, reméli, lelkes követőkre fog találni. Hogyan működött a gép? Erről szól a könyv második része. Elkészült a prototípus, de el is pusztult. Az arról készített másolatok viszont ma is megvannak. - Kempelen hiába várta a kor elismerő csodálatát, senki nem figyelt föl munkájára. Igazi világsikert sakkozógépével ért el. A mérnök, tudós, feltaláló, aki technikusként, vízmérnökként, építészként is maradandót alkotott, kora igazi polihisztora volt. Nem volt nyelvész, érdeklődése vezette a fonetikai munka megírásához. A könyv Bécsben jelent meg németül és franciául. Nem vált igazán a magyar tudománytörténet részévé, annak ellenére, hogy tudtak róla és emlegették. Magyar nyelvű fordítására most kerül sor először. Megőriztük az eredeti kiadás huszonhét rézbe metszett tábláját, melyek szövegkiegészítésként és szövegmagyarázatként kísérik Kempelen munkáját. Mollay Károly kitűnő fordítása a mai olvasó számára izgalmas, érdekfeszítő olvasmányt jelent.