Az elveszett mesék könyve I-II.

J. R. R. Tolkien több mint ötven éven keresztül írt, és kéziratrészletek halmazaként fennmaradt főművének, "A szilmarilok" című mítoszfüzérnek általunk ismert változatát édesapja halála után Christopher Tolkien állította össze négy évig tartó munkával. Noha ez a mű ebben a formában elég jól megmutatja, hogy milyen jellegű, történetvezetésű, alapcselekményű mitikus hagyományt szeretett volna Tolkien a közönség elé tárni, mégsem az ideálisan elképzelt "végső", a szerző minden gondolatát tükröző változat került kiadásra. Az ősi mítoszok képzeletvilágába ágyazott mesefüzér kerettörténetében Eriol, a tengerész, nyugatnak tartó hosszú hajózás után elvetődik Tol Eresseára, ahol a tündérek lakoznak. Eriol letelepszik náluk, és az ő szájukból ismeri meg már-már feledésbe merült történeteiket valákról, tündékről, orkokról, törpökről, emberekről, a világ keletkezéséről, Valinor tündökléséről és homályba borultáról.