Az egyszemélyi parancsnok - Tanulmánykötet

ELŐSZÓ A parancsnok helyét, szerepét, feladatait, a vele szemben támasztott követelményeket a világ minden hadseregében precízen megfogalmazott szabályzatok rögzítik, amelyeket többnyire fontos emberek, néha kormányfők, elnökök hagynak jóvá, gyakran csak azután, hogy udvarukhoz tartozó szépírók simává, tetszetőssé stilizálják a durva szöveget. Aztán, ha a politikai kurzus véget ér, új szempontok jegyében kezdődik elölről a szabályzatszerkesztés. Így vagyunk mi is ezekben a napokban, újraértékeljük a parancsnok helyét és szerepét változó világunkban. Az időszak belső tartalmát és lényegét - amelyben az átértékelés lezajlik - úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a szocializmus mindenoldalú - gazdasági, politikai és ideológiai válságban van. A teremtés gondjai lennének ezek? Vagy inkább szomorú jelzése annak, hogy zsákutcába tévedtünk? Kemény kérdések, ezért joggal lehet bárki kiábrándult, pesszimista, de akár optimista is. E sorok írója úgy véli - súlyos torzulások érték a szocializmus eszméjét, de nem hullott ki a történelem rostájából. Nem hullhat ki, mert elkerülhetetlen, megsemmisíthetetlen jelenség a történelemben, ugyanúgy, mint a természetben a hajnali világosság uralma az éjszaka sötétsége felett. Tehát: Nehéz napjaink számtalan tennivalóinak egyike átértékelni a parancsnok szerepét. Ennek során elsősorban azokat az állandó és ideiglenes értékeket vesszük szemügyre, amelyek a parancsnokot minősítették, és igyekezetünk szerint megpróbáljuk megtalálni az új helyzetnek megfelelő értékeket.