Az Osztrák-Magyar Monarchia központi katonai és polgári hírszerző és elhárító szervezete 1850-1918

Könyvemben az osztrák-magyar katonai és polgári hírszerzés és elhárítás központi szervezetének történetét igyekszem megvizsgálni intézmény- és hivataltörténeti szempontok alapján. Munkám kifejezetten a vizsgált intézmények jogállását, szervezetét, működését, költségvetését és személyi állományát érinti, tehát a kutatás nem terjedt ki az "ügyek" vizsgálatára - így aki esetleg arra számítana, hogy nagy leleplezésekről, az Osztrák-Magyar Monarchia vagy az első világháború nagy kémügyeit, eddig fel nem tárt titkait felfedő titkosszolgálati történetekről fog olvasni, az minden bizonnyal csalódni fog. Már a kezdet kezdetén, amikor elhatároztam, hogy a Monarchia hírszerző (felderítő) és elhárító szervezetéről fogok kutatni, tudtam, hogy nem nagy titkokról, világraszóló leleplezésekről akarok és fogok írni. Könyvemet hiánypótlónak szánom, mivel az Osztrák-Magyar Monarchia központi katonai és polgári/politikai hírszerző szervezetének története meglehetősen ismeretlen, a témára vonatkozó átfogó munka még nem jelent meg magyar nyelven. Ezt a hiányosságot igyekszem a magam szerény eszközeivel pótolni - legalábbis, ami a téma intézménytörténeti aspektusát illeti. Történészként, jogtörténészként elsősorban maga az intézmény érdekelt: az a szervezett közeg, intézményrendszer, amely egy nagyhatalom katonai és polgári/politikai hírszerző szolgálatát képezte, amely meghatározott szabályok, normák között ellátta többnyire legális forrásokból származó információkkal az Osztrák-Magyar Monarchia katonai és polgári vezetését. Úgy vélem, ez legalább olyan érdekes, mint a nagy leleplezések. A források egyébként rendelkezésre állnak, aki leleplezések kutatására vágyik, az nyugodtan belevághat.