Az Ordas

Hermann Löns a német irodalomnak mondhatnánk - talán legnépszerűbb költője. 48 esztendős korában halt meg 1914-ben, a francia fronton éppen akkor, amikor tehetsége tetőpontján állt. Halála után legnagyobb művei: Az ordas, Két arc, több százezer példányszámban forgott a világban, melyeket a német dzsungel-könyveknek tarthatunk. A német erdők, puszták, ingoványok és mocsarak életét tárja élénk pompázatos színekkel. Az állatok regényeiben ugyanolyan tényezők, mint az emberek. A gazdag, felbuzgó élet szólal meg minden írásából, melyeket fáradhatatlan művészi törekvéssel írt meg. Pitymallatkor kerekedett föl és napkeltekor már az erdőket, mezőket járta. Néhány óra múltán a pajzánul ficánkoló lovak és lomha járású tehenek között ülve, füzetét térdére fektetve, a fák játszadozó zöld árnyéka alatt vettette papírra benyomásait. Nem sok regényt és elbeszélést írt, de mindegyikben egy a nagy vezetőeszme: a szép és természetes életformák utáni vágy, mely a kultúra mesterkéltségéből a természetes szabadság felé törekszik. A természet szívében írta ,,Az ordas"-t, egyedül ihletére, bensője hangjára hallgatva, ami szinte ösztönösen diktálta a szavakat.