Athanáz

Athanasius Kircher (1602, Fulda - 1681, Róma) apja teológus volt különböző német hercegi udvarokban. Athanasius 12 éves korában kezdte jezsuita tanulmányait. Pappá szentelése után több német jezsuita iskolában tanított (Mainz, Würzburg). A harminc éves háborúban kollégiumi társaival többször kellett menekülnie, életveszélybe is került. 1630-ban a jezsuita rend, mint tehetséges matematikust a háborútól védett Avignonba menekítette. Egy itteni könyvtárban - és talán egy itt élő utazó segítségével - kezdett egyiptomi emlékekkel és a kopt nyelvvel foglalkozni. 1832-ben (épp a Galilei-per évében) a jezsuita rend Bécsbe küldte matematikusnak, ő azonban - későbbi jóváhagyással - Rómába érkezett, és a Collegium Romanum tanára lett. A következő két évben Sziciliába és Nápolyba utazott, hogy a tűzhányókitörést és a földrengést tanulmányozza. Ezután negyvenöt éven át, haláláig nem hagyta el Rómát. Negyvenhét (!) tudományos könyve jelent meg (néhány több kiadásban is), mind latin nyelven. Az utolsó polihisztornak számított: írt Kínáról, Egyiptomról (a kopt nyelvről, az obeliszkok feliratainak megfejtéséről), az óceánmélyi élet lehetőségéről, a Naprendszerről, vegytanról, orvostudományról, matematikáról és fénytanról, Noé bárkájáról és Bábel tornyáról. Automata zenegépet és vetítő-szerkezetet (laterna magicát) is készített. Főleg Kínáról és Egyiptomról írt könyve lett hatalmas siker, kora egyik legismertebb tudósának számított: néhány tanítványa a mexikói és perui jezsuita missziókban és alkirályságokban is terjesztette műveit. Levelezésben állt a Kínában élő jezsuitákkal. Halála után gyorsan, Leibniz és Newton kutatásai és sikerei fényében elfelejtette a tudományos világ. Hieroglifa-magyarázatai, legtöbb matematikai és nyelvészeti tételei tévesnek bizonyultak. Az 1990-es évektől kezdve néhány európai és amerikai egyetemi kutatóközpontban ismét foglalkoznak vele, két terjedelmes angol nyelvű könyvet (tanulmánygyűjteményt) is szenteltek alakjának. Magyarországon, (bár Ráth-Végh István egyik könyvében ironikusan ismertette Bábel tornya c. művét) néhány soros említéseken kívül gyakorlatilag ismeretlen. A kötet az életúthoz méltó rövid, esszéisztikus fejezetekben idézi fel a jelentős tudós és gondolkodó életútját.