Árpádházi királykisasszonyok

Előszó A középkori krónikákat férfiak írták férfiaknak. Természetes tehát, hogy főhősei is azok: királyok, egyházfejedelmek, hadvezérek és főurak. Az ő minden figyelmet magának követelő, tekintélyes alakjuk mögül csak elvétve bukkan elő egy-egy nő halvány, elmosódó körvonala. Még a legelőkelőbbekről, a királyi vérből eredő hercegnőkről is ritkán maradt ránk több adat egy-két mellékesen odavetett szűkszavú feljegyzésnél. Nagyobbára csak annyit tudunk róluk, hogy születtek, férjhezmentek és meghaltak. Pedig ha eszünkben jut, hogy például első uralkodó családunk, az Árpádok nemzetsége mennyi kiváló és sokirányú tehetséggel megáldott királyt adott hazánknak, méltán foghat el a kíváncsiság, milyenek lehettek az országszervezők, szentek és nagy hadvezérek törzsének a leányhajtásai. A köztudat a sok Árpádházi királykisasszony közül mindössze kettőt tart számon: Türingiai Szent Erzsébetet és Boldog Margitot. Mindketten tökéletes megtestesítői a középkor női ideáljának, de nem az egyedüliek, akik megérdemlik az utókor emlékezését. Szép számmal vannak kívülük is olyan nőtagjai első dinasztiánknak, akiknek egyénisége nem mindennapi és élete valóságos regény. Valamennyi történetét nem mondhattam el e szűk keretben. Így csak négy királylány sorsát adja az olvasó kezébe ez a könyv. A kiválasztás nem jelent értékítéletet. A fényes sorból azért ragadtam ki éppen Zsófia, Margit, Kinga és Mária hercegnőket, mert bennük négy típust kívántam megszemélyesíteni: az apácát, a régenst, a szentet és a trónkövetelőt. Másik szempontom, hogy életkörülményeik teljesen elüssenek egymástól. Azt akartam bemutatni, hogy más-más országokban és különböző időkben is megnyilvánul bennük valami közös: a mély vallásosság és az uralkodásra rátermettség, egyúttal az Árpádház legjellemzőbb tulajdonságai is