Arisztophanész I-II. (Arany János drámafordításai)

Arisztophanész Arany János a "nemzet koszorús énekese", az Akadémia főtitkára, 1867-ben hivatalának munkáiba temetkezik, s egy évtizedre elnémul. Amikor újra megszólal, olyan fordításokkal jelentkezik, amelyekben - korával elégedetlenül - a maga kesernyés mondanivalóit tudja egy géniuszával rokon lángelme szavainak köntösében kifejezni. Így jön létre életművének egyik rejtélyes és rendkívül izgalmas részlete: a teljes magyar Arisztophanész. A görög költészetnek ez a játékos kedvű fenegyereke maró gúnnyal figurázta ki korának visszásságait. A játék és komolyság költészetének, a valóság hiteles ábrázolásának és célzatos eltorzítsásának egyaránt mestere volt. Sok mindent felperzselt; - borszesz-lángként lebegő és égető szellemét azonban az emberi értékek szenvedélyes szeretete táplálta. Arany a maga elfojtott szenvedélyeinek, eltűnt, játékos ifjúságának, torkára forrt szókimondó őszinteségének felszabadító szavait találta meg Arisztophanész fordítása közben. Lángelméjének páratlan erejű ihletettségében a magyar műfordítás remekeit hozta létre. A fordítások létrejöttének körülményeit és sorsát megvilágító jegyzetek érdekes fényt vetnek a költő műhelyébe. TARTALOM: I. kötet - Arisztophanész I. Előszó A lovagok 3 A felhők 77 A darázsok 157 A béke 231 Az acharnaebeliek 299 Jegyzetek 361 II. kötet - Arisztophanész II. A madarak 5 A békák 97 Lysistrate 183 A nők ünnepe 253 A nőuralom 319 Plutos 387 Jegyzetek 461