Arion 14-Nemzetközi költői almanach

Néhány fekete-fehér és színes reprodukcióval. További nyelvek: román, lengyel, spanyol, szerb-horvát, olasz, finn, szlovák. ..............ELŐSZÓ BABITS MIHÁLY (1883-1941) a két háború közötti Magyarország irodalmi vezéralakja volt. Ezt nem az azóta eltelt idő távolából lehet csak megállapítani. Ritka eset: az volt a kortársak, legalábbis a kortársak legjobbjai számára is. A sajátos magyar irodalmi-és nemcsak irodalmi-viszonyok következtében, ahogy ő nevezte, ,,kettészakadt" irodalom egyik, jobb felének igazi reprezentánsa, valóságos összetartó ereje. Igaz, pályája első felében ott lobogott mellette a magyar modernség váteszi költője, Ady; pályája második felében pedig ifjú, bár vele kölcsönösen meghasonlott társaként a tragikus sorsú József Attila. Minden köztük fennálló és mások által sokszor mesterségesen szított ellentéten túl, ők a XX. század első fele magyar költészetének nagy hármasa. Akiket, ha nem lett volna a magyar irodalom Európában oly fájdalmasan ismeretlen, ha akár csak oly kevéssé is ismert lett volna, mint napjainkban, az európai irodalom is fontos képviselői között emlegetne. Igaz, Babits néhány versét is már korán, a 20-as, 30-as években lefordították németre, olaszra, franciára (a Fortissimo már megírásának évében, 1917-ben megjelent németül). A gólyakalifa című, sok hasonló kísérletet megelőző kisregénye is keltett ugyanez években némi feltűnést, 1949 óta egyedülálló európai irodalomtörténete is olvasható németül, az európai fordítás-irodalomban máig is páratlan teljesítménynek mondható teljes Dantéja 1940-ben megszerezte számára a San Remo-díjat. Mindez azonban távolról sem ismertette meg Európával azt az egyetemes szellemet, aki, művét tekintve, Rilke, Valéry, Eliot, Thomas Mann méltó társa volt, s a mindjobban fenyegetett európai szellem számára hatásában is az lehetett volna; ha a magyar nyelv, amelynek szuverén fejedelme volt, nem tartja olyan féltékeny elzártságban íróit, mint némely hajdani fejedelmek a maguk udvari művészeit.