Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága

Herman Ottónak ez a kitűnő munkája mindeddig sem folyóiratban, sem könyvalakban nem jelent meg: itt lát először napvilágot.; a kézirat Sebestyén Gyula hagyatékában maradt fönt, onnan került Scheken Pálmához, aki nemcsak megőrizte, hanem gondozta és sajtó alá is rendezte a szöveget. Nagy természettudósunk ebben a dolgozatában sajátságos nézőpontból elemzi Arany János, Tompa Mihály és Petőfi Sándor líráját, illetve a népköltészetünket: kigyűjti a művekben említett madarakat, s megvizsgálja, mennyire hitelesen, pontosan ábrázolják őket költőink, illetve a népköltészet, színük, hangjuk, életmódjuk stb. leírása mennyiben felel meg a természettudományos megfigyeléseknek. Herman a természetrajzi-történeti-etnográfiai alapvetést nagy nyelvi érzékenységgel, leleményességgel párosítja, s egyszersmind arra is sort kerít, hogy rámutasson Arany, Petőfi és Tompa lírájának (néhány esetben epikájának) némely jellegzetességére, amely abban is megnyilatkozik, ahogyan a madarakat műveikben megelevenítik, amilyen funkciót szánnak nekik. A kötethez Kósa László néprajztudós írt eligazító utószót. Ismertető: "Belelapozás".