Anyanyelvi tantárgypedagógia

Előszó A tanítóképző főiskolák hallgatói számára 1975-ben jelent meg az Anyanyelvi tantárgypedagógia című jegyzet. Ez a jegyzet új szemléleti alapra helyezte az általános iskola alsó tagozatában folyó anyanyelvi nevelést. A tantervet előkészítő vitában két jövőbe mutató álláspontot képviselt. Elsőként azt a nézetet vallotta, hogy az alsó tagozatos gyerekek anyanyelvi tevékenységeinek szervezése, irányítása elsősorban nevelés, személyiségformálás. Ennek megfelelően kell tehát alakítani az anyanyelvi nevelés cél-ját, tantervi feladatait, tartalmát. Másodszor kimondta, hogy a nevelés megvalósításának egyetlen járható útja van a jövőben: az egységes (integrált) anyanyelvi nevelés. Ehhez kell idomulnia az alkalmazott módszernek és eljárásoknak. 1978-ban megjelent Az általános iskolai nevelés és oktatás terve (a továbbiakban röviden: tanterv). Az új tanterv valóra váltotta korábbi elgondolásaink jó részét. Ma már nem kell érvelni az anyanyelvi nevelés, a Magyar nyelv és irodalom órákon a tanulók személyiségének anyanyelvi eszközökkel és tevékenységekkel végzett fejlesztése mellett. A tanterv az egységes (integrált) anyanyelvi nevelés célját és feladatrendszerét is törvényesítette. Ezek jegyében készültek el az új tankönyvek s más taneszközök. A megváltozott tanterv, az újonnan készített tankönyvek, taneszközök sürgették az Anyanyelvi tantárgypedagógia jegyzet újraírását. Viszont a tanterv bevezetése csak 1980 őszén terjedt ki az általános iskola mind a négy osztályára, ekkor jelentek meg az utolsó tankönyvek és taneszközök, amelyek hiánya korábban akadályozta a jegyzet mindenre tekintettel levő megírását. Az igény és a lehetőség csak most került összhangba. Az új tanterv, tankönyvek és taneszközök, valamint az értelmezésüket, használatukat segítő más dokumentumok, tankönyvhasználati útmutatók, tanmenetjavaslatok stb, lehetővé tették számunkra, hogy a most kézbe adott Anyanyelvi tantárgypedagógia- jegyzetben csökkentsük az elméleti kifejtést, érvelést tartalmazó I. fejezet arányát. Helyette inkább a konkrét anyanyelvi nevelést jelentő feladatok, az egységes feladatrendszer értelmezésével, a feladatok megoldására alkalmas módszerekkel és eljárásokkal foglalkozunk részletesebben a II. fejezetben. Igaz ugyan, hogy az 1978-as tanterv törvényesítette az anyanyelvi nevelés megváltozott célját és feladatkörét, de ennek valóra váltása a gyakorlatban még nem eléggé elterjedt és hatékony, Szükség van tehát minden részlet alapos tisztázására. A jegyzet III, fejezetében az anyanyelvi nevelés sajátos kérdéseivel foglalkozunk. Ezek még nem lezárt, megoldott kérdések. Elég, ha az ellenőrzés és értékelés elveinek, gyakorlatának jelenlegi hiányosságaira utalunk, amelyeket a szakirodalom folyamatosan pótol majd, de ez már csak később válhat a jegyzet részévé. Végül a "Függelék"-ben őrarészleteket, eljárási változa-tokat közlünk. Ezek nem tanítási óravázlatok, nem merítik ki az egész ta nítási órát, csupán azt szemléltetik, hogyan kapcsolhatók egymáshoz a kü-lönböző feladatok megoldását végző tanulói tevékenységek, miként egységesíthető (integrálható) az anyanyelvi nevelés folyamata. A speciális eljárá sokra további óravázlatok találhatók a tanköny vhasználati útmutatókban és a szakirodalomban. Ezekre a megfelelő fejezetek "Irodalmá"-ban hivatkozunk. A szakirodalmat fejezetenként tömbösítve közöljük, hogy az egyes fejezetek további tanulmányozását segítsük. A tantervet hivatkozás nélkül idézzük, hiszen e dokumentum forgatása a tanulmányok során állandó feladat, s a tanterv alapos ismerete minden leendő tanítónak kötelessége. A további szakirodalmi művekre hivatkozáskor a következőképpen járunk el: a) Szöveg közben a vezetéknév nagybetűs szedésével utalunk a szerzőre. Könyvének vagy tanulmányának a pontos leírása a jelentősebb fejezetek és alfejezetek utáni "Irodalom" betűrendes felsorolásában található meg. Ha egy-egy fejezeten vagy alfejezeten belül a szer-ző több művére is utalunk, a zárójelbe tett évszám segít az eligazodásban és művei elkülönítésében. Az évszám a mű megjelenésének az idejét jelöli. b) Szó szerinti idézés esetén a zárójelbe tett két számmal jelöljük az idézett rész pontos helyét, (Például: 1979:14 az 1979-ben megjelent mű 14. oldalán.) A felsőoktatásban a szakszavak használata elkerülhetetlen. Mivel azonban anyanyelvi tantárgypedagógiáról van szó, igyekszünk a lehetőségek szerint a megfelelő magyar szakszót használni. Ha ez az egyértelműségre való törekvés miatt mégsem lenne célszerű, két megoldáshoz folyamodunk: vagy egy megközelítően jó magyar szakszót használunk, de zárójelben közöljük utána a közkeletíűbb, elfogadott idegen nyelvi megnevezést is, vagy idegen szót használunk, de zárójelben közöljük az értelmezését. Az anyanyelvi nevelés megújítása, hatékony végzése közoktatásunk egyik legidőszerűbb kérdése, Reméljük, hogy munkánkkal ehhez a szép feladathoz, hivatáshoz minden leendő tanítónak kézzelfogható segítséget adhatunk.