Ámokfutás a NATO-ba

Fülszöveg: Csapody Tamás Sopronban születtem 1960-ban. A gimnázium elvégzése után adminisztrátor, fizikai munkás és újságkihordó voltam. Kalocsán töltöttem le a 11 hónapos polgári szolgálatomat. 1986-ban szereztem jogi, 1989-ben szociológiai diplomát Budapesten. Tagja, nevelőtanára, majd igazgatója voltam a Bibó István Szakkollégiumnak. Különböző ösztöndíjak segítségével kutatásokat végeztem az Egyesült Államokban, Kis-Jugoszláviában és Magyarországon. 1986-tól foglalkozom a katonai szolgálatmegtagadás, a civil társadalom, az emberi jogok, az erőszakmentesség kérdéseivel, és ettől kezdve jelennek meg írásaim különböző lapokban és folyóiratokban. Alapító tagja voltam a Kelet-Nyugati Párbeszéd Hálózatnak, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, a Halálbüntetést Ellenzők és a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának, valamint az Alba Körnek. 1993 óta a SOTE Magatartástudományi Intézetének vagyok az oktatója. Vit László Építőmérnök és szabadfoglalkozású újságíró. 1974-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Duna Kör alapító tagjaként 1984-ben lett a bős-nagymarosi vízlépcső elleni mozgalom egyik szervezője. Írásai, tanulmányai jórészt a civil társadalom tevékenységéről, környezeti és társadalmi konfliktusokról szólnak. Készít dokumentumfilmet, rádiós összeállításokat, elemzi és kritizálja a magyarországi ökológiai mozgalmat, megpróbálva szembesíteni a hatalmi-politikai és a civil kategóriákat. Aláírója a Kelet-Nyugati Párbeszéd Hálózat egységes Európát követelő budapesti nyilatkozatának, tagja a nem hivatalos békemozgalomnak, a Hadkötelezettséget Ellenző Ligának. A NATO-csatlakozást ellenző publicisztikái és kritikái 1995 óta jelennek meg a napi- és hetilapokban, illetve folyóiratokban. Visszhang (olvasói vélemények) Mások írták Ez a véleményem... Beleolvasok! (letölthető ) Nincs feltöltött részlet. Nincs előszó. Nincs utószó. A könyvről megjelent kritikák Nincs feltöltve. Ajánlott linkek Nincs feltöltött link. A kötet íróit egy máig megfejthetetlen rejtély inspirálta, hogy nem tudtak és máig sem tudnak kézenfekvő választ adni arra a kérdésre: mi szükség van Magyarország katonai szövetségbe lépésre a hidegháborús korszak végén, amikor sehonnan sem fenyegeti az országot katonai támadás veszélye? Olyan kötetet tart a kezében a kedves olvasó, amely a szerzőpáros e témakörben megjelent vagy kiadásra szánt írásait, publicisztikáit, interjúit, tanulmányait tartalmazza. Az érvek olykor ismétlődnek, a fejezetek nem pontosan illeszkednek, de az írásokat a szerzők nem akarták kiragadni a csatlakozás politikai folyamatából. Gyakori ismétlésük annak köszönhető, hogy a társadalmi vita közönybe fordult, a geopolitikai kérdéseket sikerült a kormánynak a pártpolitikai propaganda szintjére süllyesztenie. A kötetnek egyébként sem egy egységes érvrendszer kialakítása a célja, hanem inkább azoknak a szempontoknak a felvillantása, amelyekből az olvasó maga vonhatja le a következtetéseket. Az írások közvéleményformáló célzattal születtek, sem nem irodalmi remekek, sem nem tudományos szakvélemények. A kötet valószínűleg nem fogja megváltoztatni sem a csatlakozni vágyó politikusok lelkesedő eltökéltségét, sem a társadalmi apátiát, sem az értelmiség szembetűnő elzárkózását. Közreadása - korkép gyanánt - talán mégis elegendő adalékot szolgáltat egy évezred végi rejtvényfejtéshez.