Napjainkban, amikor a ,,műemlék", ,,műemlékvédelem" fogalmak már szinte teljesen eltűntek a közbeszédből, miután, bár nem azonos a jelentésük, mégis, helyettük is: az örökség, örökségvédelem fogalompár használata válik általánossá, különös jelentősége, fontos üzenete van ennek a kötetnek, amely műemlékekről szól. Hozzáértő és mélységesen elkötelezett írások ezek. Szerzőjük széleskörű elméleti tájékozottság és sok évtizedes műemlékvédelmi gyakorlati tapasztalat alapján, a saját maga által létrehozott (e kötet szerkesztője, Román András felesége, Szekeres Varsa Vera) által találóan épület-restaurálás kritikának" nevezett) műfajban alkotta meg ezeket a rövid, de annál frappánsabb elemzéseket. Budapesti témákról, de országos, sőt időnként nemzetközi kitekintéssel.
Természetesen szó nincs arról, hogy ez a műemlékek iránti elkötelezettség valamiféle szűklátókörű megközelítésben nyilvánulna meg, éppen ellenkezőleg! Az építészet, az urbanisztika, de ugyanígy: az örökség nem anyagi dimenziói iránti érzékenység, az összefüggések meglátása és láttatása adják ezeknek a remek kis írásoknak a további értékét és persze az is, hogy kikezdhetetlen szakmaiságuk ellenére rendkívül olvasmányosak. Ez pedig nem csak azért van így, mert a Szerző nagy biztonsággal maradt meg az írások műfaját meghatározó - napilapi megjelenés keretek között, hanem azért is, mert akik ismerhették Öt, azok tudják, hogy Román András mindig így fogalmazott: tudományos dolgozatban, egyetemi előadásban is mindig pontos, szabatos, ,,nyomdakész volt, amit írt vagy mondott.
Aktuális írásokról van szó, mármint amelyek a megírásuk idejében voltak éppen nagyon aktuálisak. Így azzal is számolni kell, hogy a kötet olvasói közül többek számára már lassacskán történelemmé vált, vagy válik sok minden, ez azonban nem csak, hogy nem vesz el az elemzések értékéből, hanem inkább még érdekesebbé teszi azokat. Rámutat dolgokra, amelyek nem változtak meg azóta sem (ami lehet jó is... bár ez azért inkább, sajnos, a nem annyira jó dolgokra jellemző), és azokra is, amelyek akkoriban komoly kihívást jelentettek, de mára már megoldódtak1.
Lehet, hogy annak a hangsúlyozásával kellett volna kezdeni ezt az elő- szót, hogy ami ebben a kötetben szerepel, az szerkesztői válogatás eredménye, igaz, olyan Szerkesztőé, akinél közelebbről és pontosabban aligha ismerhette más a Szerző gondolatait, a cikkek megírásával elérni kívánt szándékát. Amely szándék egészen bizonyosan több mindenből tevődött össze-beleértve a műemléki értékek ismertetését, a velük kapcsolatos tevékenységek elvi és gyakorlati szempontjait, mozgatórugóit, és, bár egyáltalán nem szájbarágós módon, de tanítanak is ezek az írások. A műemlé kekkel kapcsolatos odafigyelésre, szakmai és mindennapi gondosságra, arra, hogy tudjunk büszkék lenni műemlékeinkre és örülni annak, ha szépségük, értékük kibontakozik és még inkább, ha a fennmaradásuk biztosított lesz.
Ha pedig nem csak egy-egy írást, hanem az összességüket nézzük, a válogatás íve nyomán az is kirajzolódik, hogy a műemlékvédelem, illetve még pontosabban: a műemlékhelyreállítások szemlélete miként is alakult az elmúlt évtizedekben - beleértve az igazán nagyobb távra vonatkozó történeti visszatekintéseket is. Az akkori jövőre, azaz részben már a mai múltra, illetve a jelenre is vonatkozó megállapításait, javaslatait, azok tanulságát és üzenetét pedig ma is tovább lehet és kell gondolni - egyebek között éppen ez Román András válogatott épületrestaurálási kritikai" írásai közreadásának a célja.
Kívánom, hogy az Olvasónak legalább akkora örömöt szerezzenek ezek az írások, mint amilyen szeretettel készült számukra ez a Román András emléke előtt tisztelgő válogatás.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
