Ami a lelket megmérgezi - A lohinai fű - A beszélő köntös (Mikszáth-sorozat 18.)

Részlet a könyvből: "A Jancsi gyerek fölkapaszkodott esténként a boglyas kemence tetejére, a pislogó mécses mellé és mutogatta azt a tudományt, amit három hosszú télen szedett magába nemzetes Bibicz András rektor uramtól. Rettenetes nagy tudomány volt! Az egész család jóllakott vele minden este. - Ebből a gyerekből, akárki meglássa, pap lesz! - mondogatta az öreg Gyurka bácsi, égő pipája hamuját megnyomogatva. A Jancsi gyerek ilyenkor megörült a szónak, s még harsányabb hangon olvasta a fülbemászó történeteket Bogár Imre haláláról, Zöld Marci kalandjairól, híres Rózsa Sándor világraszóló dicsőségéről. Bizony, csak szépek azok a rablóhistóriák! ...Az ember odaáll a puszták végtelenébe, és elkiáltja magát: ,,Itt én vagyok az úr!" - aztán megadóztatja és megjutalmazza az utasokat, mint egy király a jobbágyait; ezerforintos bugyellárist vesz el a gazdag zsidótól, s tíz rőf posztót mér ingyen a szegény utazó diáknak ünnepi öltözetre. Az aztán a valami! Hát még az az ezer meg ezer cifrábbnál cifrább veszedelem, mit az igazi betyár hetyke legénykedéssel lábol át mindannyiszor: belefut a zsandár markába, s mikor már az azt hiszi, hogy kezében van, akkor rendesen kisiklik valami furfangos módon, felpattan a tüzes fakó hátára s addig vágtat, mígnem végképp elnyeli a puszták délibábja...