Akit a mozdony füstje megcsapott

A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatban került már valamiként utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint. Moldova György könyvét már a témája is érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról, munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról, pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról. Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló vonatok százai mindennap. A gépesített, helyenként majdnem automatizált rakodómunka mellett a hagyományos, sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok lenyűgöző kép. Moldova György a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja nemcsak a forgalmat és a pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást, hanem a betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét is.