Adalékok a belső Józsefváros történetéhez

ELŐSZÓ Házakra, emberekre emlékezve és ajánlást téve írom e sorokat, 1985. április 18-án az UNESCO által nemzetközi műemlékvédelemre kijelölt napon. 227 munkatárs járta a Belső-Józsefvárost. Késői és törhetetlen utódai ők Rómer Flórisnak, a magyar műemlékvédelem úttörőjének, aki már 1873-ban figyelmeztetett bennünket: "mentessék meg mindaz, ami majd hazánk fiait rendkívül gyorsan emelkedő és terjedő városunk ősrégi magváról, e napról-napra mindinkább és majdan föl ne ismerhető pesti belvárosról hites kútfők nyomán tudósítsa mindaz, mi igen szorgalmas fürkészések után még ma kitudható, és bebizonyítható." A Városvédő Egylet aktivistái nyitott szemmel járták végig a tájat: a bécsi, a pompázatos, birodalmi erőt sejtető Ringstrasse magyar ellentéteként, a zömében századfordulón született városnegyedet, régi lakóházak, szállodák, vendéglők, múzeumok, egykori bordélyok új negyedét, a hajdani polgári élet reprezentatív színhelyeit.