A velünk élő szenvedélyek - Szenvedélypolitika és egészségtanulás

,,A velünk élő szenvedélyek című könyv a szenvedélykutatás új tudományos eredményeinek, tendenciáinak hazai és nemzetközi kutatások, teljesítmények tükrében történő kritikus vizsgálatához nyújt támpontokat" - így kezdi a szer­ző a bevezetést, megadva az alaphangot a könyvhöz, s előrevetítve az összegző szándékot, amelyre nagy szükség van-e napjainkban is forron­gó és ellentmondásos kutatási területen. Az addiktológia és a mentálhi­giéné találkozási pontjainak tisztázására kiemelten szükség van, hiszen paradigmatikus jelentősége van annak, hogy milyen nézetek uralkodnak a szerfogyasztás, a kémiai és viselkedési addikciók vagy akár a devian­ciák megítélése terén. A szerző gondolatmenetét a következőképpen folytatja: ,,A szenvedély... ugyanúgy univerzális emberi szükséglet, mint a túlélés, valahová tartozás, szere­tet, szabadság, öröm és irányítási vágyunk.... Az egészséges szenvedély mérték­tartó, az egészségtelen mértékvesztő. Az egészséges szenvedély tágítja, az egész­ségtelen rombolja a pszichológiai társas és társadalmi határokat. Az előbbi támo­gatást, bátorítást, elfogadást, bizalmat, tiszteletet és a különbségek megbecsülését kínálja embertársaink számára, az utóbbi az önsajnálat, továbbá mások vádolásá­nak, fenyegetésének, zsarolásának, büntetésének, manipulálásának és kirekeszté­sének táptalaja." E gondolatok nagyon jól kifejezik a szerző alapvető néző­pontját az addiktológiai problémák és szenvedélyek viszonylatában. A szenvedély egészséges és patológiás, romboló szintjei közötti határ kötél­táncát, a mérték és mértékletesség között húzódó határvonal örök emberi dilemmáját, amit a társadalminorma-függőség még inkább problematikus­sá tesz. A fogyasztói társadalom a maga mértéktelenségével, a fogyasztás társacialmi normává válásával az addikciók gyakorisága járványszerű mé­reteket öltött, és a valódi csapdát az jelenti, hogy a megoldás éppen a mér­tékletességben rejlene, amit a társadalmi normák alig tesznek lehetővé. Ördögi kör alakul ki, fennmarad a fogyasztás öngerjesztő folyamata. A könyv alcímében rejlő két kifejezés is ezt a szemléletet fogalmazza meg: a szenvedélypolitika a társadalmi normáktól való függésre utal, míg az egész­ségtanulás a ,,határon táncolás" megértését és tudatos választását jelzi. A fent vázolt alapszemlélet mellett a szerző sokféle alapkoncepcióra épít, többek között a pozitív pszichológia alappilléreire, de kiemelten két társadalomtudós (Michel Foucault és Buda Béla) műveinek hatását tartja a legfontosabbnak a könyvben szereplő témák kérdésfelvetéseire. A kötet valójában három fő részre osztható, s ebből egy-egy rész a két társadalom- tudós műveiről a szerző által készített recenzióit tartalmazza. A Buda Béla munkáinak tükrében megírt rész az Egészségtanulás elnevezést kapta, amelyben az egyes könyvismertetések olyan témák köré csoportosulnak, mint a ,,mentálhigiéné", az ,,empátia", a ,,lélek-kertészet", a ,,szexualitás", a ,,pszichoterápia", a társadalom-lélektan" vagy a ,,alkoholpolitika". A mentálhigiéné fogalma és szemléleti alapkoncepciói például hihetetlen változáson mentek keresztül az utóbbi évtizedben, s ennek a témakörnek Buda Béla valóban elsőszámú, elismert szakértője. Ugyanez természetesen igaz a többi felsorolt témakörre is, mint az empátia vagy az alkoholpoliti­ka. Jellemző e fejezetekre, hogy Buda Béla műveinek egyfajta összegzését adja és próbálja meg egységes koncepcióba foglalni, s emellett minden esetben a könyvekben alkalmazott szemlélet újszerűségére hívja fel a fi­gyelmet. Ebben azonban jelen kötet szerzője is kiváló munkát végzett, hi­szen például az iskolai mentálhigiénét lélek-kertészetnek nevezi. Az egész­ségtanulás frappánsan fejezi ki azokat az alapkoncepciókat - az egészség- fejlesztést, a mentálhigiénét, az egészségtudatosságot - amelyek Buda Béla munkáiban végig jelen vannak, hiszen mindig is meghatározták gondola­tait, akár alkoholpolitikáról, szexualitásról vagy a pszichoterápiáról írt. A kötet másik nagy fejezete Michel Foucault műveit veszi nagyító alá, ugyanolyan kontextusban, ahogyan Buda Béla műveivel történt az előző részekben. Ez a rész egyébként a Szenvedélyes életpolitika elnevezést kap­ta. Ebben a részben olyan alfejezetek kaptak helyet, mint ,,Egészség és antropológia", a ,,Pszichiátriai hatalom", ,,Foucault és spiritualitás" vagy ,,A biztonsági társadalom". A fejezet érdekessége, hogy ebben angol nyel­vű könyvek recenzióját olvashatjuk. Emiatt rendkívül hasznos, hiszen ko­moly segítséget nyújthat Foucault nálunk még kevésbé ismert munkáinak megismerésében. Foucault szociológiai és szociálpszichiátriai, pszichiát­ria-kritikai munkássága hazánkban is jól ismert, azonban számos kontex­tusban kiegészíthetjük ismereteinket a recenziók információtartalmával. A spiritualitás szociológiája például olyan terület, amely olyan sajátos kon­textusba ágyazva érinti a szexualitás és homoszexualitás témakörét, amely többek között Foucault saját élettörténeti vonatkozásainak tükrében érde­kes felhangot kap. A Buda Béla és Michel Foucault munkáinak recenzióját a szerző saját tanulmányai és egyéb recenziói egészítik ki, s foglalják egy séges keretbe. Ez a rész a ,,Mérték és szenvedély" elnevezést kapta, bemutatva a modern­kori addikciók társadalomba való beágyazottságát, sajátos megjelenési formáit. Ilyen modernkori addikció a vásárlásmánia, amit a szerző ,,Mammon új arca"-ként aposztrofál. Ezt követően újszerű megközelítést alkalmaz az addikciók keletkezéstörténetéhez George Eman Vaillant kutatási ered­ményei alapján. Hazánkban e szerző kevésbé ismert, és többek között az ő nevéhez fűződik a spirituális kontextus meghonosítása az addiktológiában. Ezt a fejezetet jól kiegészíti a következő (,,Az addiktológiai terápiás közösség keletkezéstörténete"). Ahogy a szerző írja: ,,A nyugati civilizáció­ban a drogfüggőség a fogyasztói társadalom egyik válságtüneteként is értelmez­hető. A drogfüggők számára létrehozott közösségek keletkezéstörténete megmutat­ja azt a folyamatot, melyben alternatív, közösségi alapú válasz született a késő modemitás egyes pszichoszociális problémáira". A következő fejezet (,,Hallucinált szellemi szintézis") Albert Hofmanról, az LSD sokat vitatott felfede­zőjéről szól, ami tulajdonképpen recenzió Albert Hoffman: LSD - Bajke­verő csodagyerekem című könyvéről. A következő recenzió Norman F. Zinberg: Függőség, kontroll - Drog, egyén, társadalom című könyvét veszi nagyító alá. Végül, az utolsó recenzió már Foucault munkái felé képez egyfajta átmenetet (Rácz József, Takács Ádám, szerk.: Drogpolitika, hata­lomgyakorlás és társadalmi közeg. Elemzések foucault-i perspektívából). A kötet elsősorban szintetizáló jellegéből adódóan ajánlható a mentál­higiénével, addiktológiával és egészségpolitikával foglalkozó vagy a téma iránt érdeklődő szakemberek számára. A könyvismertetések összegyűjté­se és egységes keretbe foglalása kiváló szemléletformáló erőt képvisel, és kedvet csinál a még nem olvasott könyvek elolvasásához.