A tizedik ember (Szántó)

Ahhoz, hogy egy zsidó gyülekezet istentiszteletet tarthasson, tíz férfi jelenléte szükséges. Magyarország vidékein, a falvakban és a kisvárosokban többnyire nincs meg ez a létszám. A Vészkorszak utáni maradék zsidóság elöregedett, fogyatkozó kis közösségeinek világába kalauzol Szántó T. Gábor elbeszéléseinek jórésze, érzelgősség nélkül, feszes realizmussal, melyben a puszta tények ábrázolásából árad a tragikum. De megjelenik itt a háború sújtotta Izrael képe épp úgy, mint a kultúra alsóbb régióiban megmerítkező, s a kábítószer mámorában elbukó fiatalember alakja. A könyv utolsó lapjain felbukkan egy pályakezdő író figurája is, aki egyidejűleg tapasztalja meg az alkotás kínjait s az alkotói lét groteszk banalitását.