A tatabányai szénmedence bányaüzemei 1896-1987

Tatabánya környékén már több mint 200 éwel ezelőtt bányásztak szenet, de a vidék ipari fejlődésének alapjául szolgáló nagyipari bányászat a múlt század végén indult meg. A Tatabányai Szénbányák jogelődje, az 1891-ben alakult Magyar Általános Kőszénbánya RT. a sikeres szénkutató fúrások után 1896-ban nyitotta meg első aknaját a tatabányai szénmedencében. A szén kiváló minőségének és a szénmedence kedvező adottságainak fekvésének köszönhetően egymás után létesültek az újabb üzemek, az ezeket kiszolgáló külszíni üzemek, és a helyi energiabázisra alapuló más nagyüzemek, melyek külön-külön is jelentős szerepet játszottak az ország ipari életében. A szénmedence fejlődését azok az itt élő és dolgozó emberek tették lehetővé, akik tenniakarásukkal, akaratukkal és tudásukkal mindig új megoldásokat kerestek és találtak az előttük álló feladatok megvalósítására. A tatabányai szakemberek már kezdettől a legkorszerűbb megoldások bevezetésére törekedtek: a villamos energia bányabeli felhasználása, az iszaptömedékelés bevezetése, a korszerű bányászati technológiák alkalmazása, a meddőfeldolgozó eljárás kidolgozása, a szénen kívüli tevékenységek kialakítása és még sok más műszaki újdonság mind egy-egy olyan állomása a tatabányai bányászkodás történetének, amely sikereket hozott és jó hírnevet szerzett az itt dolgozó embereknek. Az elmúlt több mint 90 év során sokszor került nehéz helyzetbe a medence bányászata. A tőkehiány, az inflációk, gazdasági válságok, a szén iránti kereslet csökkenése, majd hirtelen növekedése, a geológiai nehézségek, a természeti erőkkel való folyamatos küzdelem többször tették próbára a tatabányai bányászokat, akik mindig megállták a helyüket. A Tatabányai Szénbányákhoz tartozó -- tatabányai, nagyegyházi, csordakúti és mányi -- medencék közül a tatabányai medencéből 1896.decemberétől, 1987. augusztusáig 170 651 kilotonna barnaszén került kitermelésre. A gazdaságosan kitermelhető készletek kimerülése miatt, a medencében további termelésre lehetőség így nincs, de a sokévvel ezelőtti célt sikerült teljesíteni. A termelési tevékenység azonban a fent említett eocén medencékre tevődik át, ahol a bányászati lehetőségek az ezredforduló után is biztosítottak. A füzetben ismertetett bányaüzemek tevékenysége képezte az alapját annak a hatalmas munkának, amely sok tízezer ember közreműködésével folyt a tatabányai szénmedencében az elmúlt több, mint 90 év során.