A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban

Forradalmi időkben nagyon nehéz lépést tartani az eseményekkel, amelyek a forradalmi pártok taktikai jelszavainak értékeléséhez meglepően sok új anyagot szolgáltatnak. E brosúrát az odesszai események előtt írtam. A ,,Proletaríj"-ban már rámutattunk arra (9. sz. ,,A forradalom tanít"), hogy ezek az események még azokat a szociáldemokratákat is, akik megalkották a felkelés-folyamat elméletét és elvetették az ideiglenes forradalmi kormányt követelő propagandát, arra kényszerítették, hogy a valóságban áttérjenek vagy kezdjenek áttérni elleneseik álláspontjára. A forradalom kétségkívül olyan gyorsasággal és olyan alapossággal tanít, amilyen a politikai fejlődés békés korszakaiban lehetetlennek látszik. És ami különösen fontos, nemcsak a vezetőket tanítja, hanem a tömegeket is. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a forradalom megtanítja az oroszországi munkástömegeket a szociáldemokratizmusra. A forradalom a gyakorlatban fogja igazolni a szociáldemokrácia programját és taktikáját, s megmutatja a különböző társadalmi osztályok igazi természetét, megmutatja demokráciánk burzsoá jellegét és a parasztság igazi törekvéseit, amely parasztság-polgári-demokratikus szellemben forradalmi, de nem a "szocializálás" eszméjét rejti magában, hanem a parasztburzsoázia és a falusi proletariátus közötti új osztályharcot.