A színház világtörténete I-II.

A színjátszás minden nép kultúrájának szerves része a társadalmi alakulás legalacsonyabb szintjén éppen úgy, mint a civilizáció legfejlettebb fokán. Ugyanakkor valamennyi művészet közül a színház tükrözi talán legérzékletesebben egy nép és egy kor politikai, társadalmi, gazdasági és művészi törekvéseit, vagy - Shakespeare szavaival -: a színház mutatja fel magának az időnek, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. S mindezt azáltal tudja megtenni, hogy magába olvasztja az irodalom, a képzőművészet, a zene, a tánc, a szokás, a divat kortársi anyagát, s belőle építi fel a maga változó-mulandó művészetét. A színház világtörténete című kétkötetes munka először kísérelte meg magyar nyelven - s az egész szakirodalomban - a színművészet fejlődésének a földkerekségre kiterjedő összefoglalását a kezdetektől napjainkig olyan formában, hogy ne csak a szakemberek, hanem minden érdeklődő számára megközelíthető és érthető legyen. A könyv tagolása lehetővé teszi, hogy az olvasó egy-egy korszak - s ezen belül egy-egy nemzet - színjátszását önálló fejezetben is tanulmányozhassa. Közel másfél évtized telt el a mű első kiadása óta. E viszonylag rövid időszak alatt is sokat változott a színház: új mozgalmak, stílusok, rendezői és színjátszási módszerek, színpadtechnikai megoldások keletkeztek, kiegészítve, módosítva vagy kiszorítva a régieket, új színészi, rendezői, drámaírói nemzedék lépett színre. A változások elsősorban Európa nagyobb nyelvterületein - a két Németországban, Franciaországban, Angliában, a Szovjetunióban -, valamint az Egyesült Államokban számottevőek, de a kisebb, elsősorban a velünk szomszédos országok színháztörténetében mutatkozó változásokról is számot ad az új kiadás. A művet gazdag képanyag egészíti ki és teszi szemléletessé.