A szerelmes ágyfestő

Gelléri a magyar novella egyik zseniális mestere. Amikor először találkoztam írásával, tavasz volt. Május, langy meleg, a gimnáziumi osztály tárt ablakain a Hársfa utcából csalogató tavaszi szellő áradt be, de mégsem vártam nyugtalanul a magyaróra végét, mert lekötötte figyelmemet Z. tanár úr. Egy novellát olvasott fel nekünk, a mondatok felszálltak a könyvből, szétfeszítették a falakat, eltűnt a terem, és ott voltam abban a verőfényben úszó parkban, amely mellett megállt egy nagy robajjal érkező stráfkocsi, még a kerekek vasalásának zörgését-csattogását is hallani véltem, meg azt, ahogy a ragyogó aranybarna ló verte rúdja mellett nagypatáit az aszfalthoz. Ez volt a Szállítóknál című novellája. Ábrázolási képessége, a leírások hitelessége, a gazdag nyelvezete, a prózai mondatok költői képekké emelése rendkívül érzékletessé teszik történeteit. A rendszerint különös nevű figurák néhány vonással azonnal elevenné válnak. Némely novella balladisztikusnak mondható, ezekben a szavak ritmusa, a fokozódó dinamika poézissé alakítja a szót. Az életmű, ha töredék maradt is, mégis teljes. A világ, amelyet csak ő láthatott úgy, ahogy ábrázolta, ahogy átélte, ott van a könyvek lapjain. Ebben a kötetben is. A tájak és az alakok, melyeket megteremtett, elenyésztek volna, ha nem menti meg őket. Gelléri Andor Endre szavaival együtt született az élet. És ez az élet létezik. Az író él, ha olvassák, mert szavaival együtt feltámad ő is, feltámad az igazsága, és feltámad a múlt, az egyszervolt, de örökkévaló történet. Szakonyi Károly