A személyiségi jogok vagyoni értéke és tárgyiasulása

Marlene Dietrich valószínűleg sosem gondolt volna rá, hogy halála után a fényképe felhasználásának jogértelmezésével a német alkotmánybírák eljutnak a személyiségi jogok örökölhetőségének jogi elismeréséhez. A kötet a személyiségi jogok ezen vagyoni értékének előfeltételeit és kérdéseit vizsgálja a német és a magyar jogban. A szerző a tárgyiasulás fogalmához köti ennek a vagyoni értéknek a megszerzését, amely egyes személyiségi jegyek személyiségtől való elválásának, másodlagos felhasználásának leírására szolgál. A könyv központi szerepet tulajdonít a személy nevének, amely szóbeli megjelölési jellege folytán a személyiségi jogok körében a legtöbb irányban tárgyiasulhat: cégnév, domainnév részét képezheti, be nem jegyzett kereskedelmi névként funkcionálhat, bejegyeztethető védjegyként, de reklámcélú használata sem kizárt. Ez alapján a kötet nem csupán térképet nyújt a személyiségi jegyek kereskedelmi felhasználásának módjaihoz, hanem lefekteti a tárgyiasulásalapú személyiségvédelem elvi alapjait. A királyi Kúria gyakorlatának vizsgálata alapján egyértelmű, hogy a személyiségi jogok vagyoni értékminősége nem a modern kor szüleménye, hanem a vagyoni érdekek védelme váltotta ki a személyiségi jogok elismerését. Az emberi méltósághoz való jog fogalmának eltérő német és magyar értelmezésével is foglalkozik, ahogyan azzal is, miért nem kellett volna az alkotmányjogi méltóság fogalmát meghonosítani a polgári jogban. A szerző üdvözli a német joggyakorlat egyes eredményeinek magyar átültetését, és egyben rámutat, hogy a részleges átvétel több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolni volt hivatott. A szerző a jogosult halálát követő tízéves időtartam alatt javasolja védeni a vagyoni jogokat, és felvázolja az elmaradt hasznosítási díjjal, a kártérítéssel és a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos dilemmákat is. A kutatás a német szerzői jogi analógia mellett bemutatja a vagyoni értékű személyiségi jegyek védjegyjoggal fennálló kapcsolódási pontjait is.