A rémkoppantók

Roberta Andersen westernírónő a Haven kisváros peremén fekvő birtokán él visszavonultan. Egy szép napon erdejében sétálva megbotlik egy földből kiálló fémdarabban. Az objektum holmi ráncigálásra meg se moccan: Roberta ásni kezd, és lassacskán kiderül, hogy egy gigantikus, széle, hossza nincs űrhajószerű test rejtőzik a mélyben. Az ásás a szenvedélyévé válik, ami nem csoda - a hajóból áradó sugárzás különös hatással van azokra, akik a bűvkörébe jutnak. Az írónő sorra-rendre elveszti fogait, csillapíthatatlan vérzése támad, öreg kutyájának a szeméről visszahúzódik a hályog, mi több, a hűséges jószág a fiatalodás csalhatatlan jeleit mutatja. Az eleddig műszaki antitalentum Roberta fantasztikus technikai sugallatokra lesz fogékony, de nem csak ő... A fura tárgynak minél nagyobb része szabadul ki a földből, a kisváros annál több lakóján ütnek ki a vészes tünetek. Egy féltékeny asszony először férjével, majd magával végez egy hadiipari kutatóintézetnek is becsületére váló szerkentyűvel, egy kisfiú amatőr bűvészkedés közben eltünteti szeretett kisöccsét, a kisváros rokonszenves, köztiszteletnek örvendő rendőrnője önmagát robbantja fel, amikor megpróbál hírt adni a Havenben történő dolgokról a külvilágnak... amelyet azonban csak jóval később, egy váratlan katasztrófa késztet cselekvésre.