A régészet regénye

Ritkán sikerül ilyen megnyerő módon összehangolni egy tudományos történet gazdag tényanyagát eleven, érdekes és vonzó stílussal. Erre az igen nehéz feladatra vállalkozott Ceram, amikor "regényében" lebilincselő módon hozza közel a ma emberéhez az elmúlt két évszázad kiemelkedő régészeti munkáját és eredményeit. Nem kevesebbre vállalkozott, mint időben 5000 évet, térben négy kontinenset végigszáguldani az ásók nyomában, feltárni az archeológiai felfedezések történetét, melyek mögött felsorakoznak a lángeszű dilettánsok, a nagy koncepciójú kutatók, a hangyaszorgalmú szobatudósok óriási erőfeszítései, apró, szívós és kitartó munkái. Tanácsolom az olvasónak, hogy ne az első oldalon lásson hozzá e könyvhöz. Teszem ezt azért, mert jól tudom, milyen csekély hitelre talál a szerzőnek mégoly meggyőző ígérete is - hogy könyvében hallatlanul érdekes tárgyról készül írni -, nem is szólva arról, mennyit ér ez a kijelentés akkor, ha a könyv címe a régészet regényes történetét helyezi kilátásba, mivel a régiségtant a legszárazabb és legunalmasabb tudományok egyikének tartják. Javaslom tehát, hogy olvasóm kezdje a könyvet a 64. oldalon, az egyiptomi fejezetnél, vagyis ,,A piramisok könyvé"-nél. Ez esetben joggal remélhetem, hogy még a leggyanakvóbbak is megbarátkoznak témámmal és bizonyos előítéleteiket sutba dobják. Ez után a bevezetés után végül mégiscsak azzal a kéréssel fordulok az olvasóhoz, hogy lapozzon vissza, mert még a legizgalmasabb események megértéséhez is szükségszerű a tervszerű vezetés. Könyvünk nem lép fel tudományos igényekkel. Sokkal inkább arra törekszik, hogy egy meghatározott tudományágat a kutatók és tudósok munkájának belső feszültségén, drámai bonyolultságán és emberi kötöttségén keresztül mutasson be. Az említett cél érdekében nem riadunk vissza alkalomadtán az elkalandozások kísértő veszélyétől, sem a személyes véleménynyilvánítástól vagy aktuális vonatkozások megemlítésétől. Ennek aztán olyan könyv lett az eredménye, melyet a szakmabeli tudós kénytelen ,,tudománytalannak" bélyegezni. E váddal szemben csupán azt a mentséget tudom felhozni, hogy éppen ez volt a szándékom. Ugyanis meggyőződtem arról, hogy ez a gazdag tudomány, melyben kalandvágy párosul a szobatudós hangyaszorgalmával, romantikus kezdeményezés a szellemi fegyelmezettséggel, melynek hatósugara az idők mélyétől a tér globális végtelenségig terjed, mind ez ideig a szakirodalom hűvös és csaknem megközelíthetetlen magányába zárkózott. Bármily felbecsülhetetlen értékkel bírtak és bírnak is e tudományos értekezések - mégsem abból a célból készültek, hogy ,,olvasmányul" szolgáljanak. Különös és feltűnő, hogy eddig mindössze három-négy kísérlet történt arra, hogy a történelmi múltba indított kutató expedíciókat izgalmas kalanddá sűrítsék. Különös ez azért is, mert valóban alig akadhat ezeknél izgalmasabb kaland - amennyiben kalandon a szellem és tett keverékét értjük.