A nyughatatlan ember

"Olvassák el ezt az életrajzot, és egy megfoghatatlan figurát, egy regényes életű férfit ismernek meg, akinek kalandjai a legszínesebb írói fantáziával is felveszik a versenyt. Ravasz diplomata... ügyes üzletember és szerencsejátékos; ellenállhatatlan, de hűséges Don Juan; párját ritkító életművész, aki iskoláskorú fiát párizsi mulatókba vitte, hogy az életre tanítsa. A szavak és élvezetek mágusa, aki veszteségein ugyanúgy tudott viccelődni, mint a sikerein. A társaság bálványa, aki hirtelen eltűnik egy-egy híres szalonból, hogy szálfatermetével egy másikban jelenjen meg... Hogyan tudhatott mindeközben a fontos dolgokra koncentrálni? Egyáltalán: mik lehettek számára a fontos dolgok? A sikerei? A mindennapok öröme? Szembeszállni a nehézségekkel, hogy aztán legyőzze őket? [...] Remekül tudott mesélni. És volt mit mesélnie. Budapest, Párizs, Auschwitz [...] A legnagyobb szerelmét, a legfelkavaróbb szenvedélyt ugyancsak Auschwitzban találta meg. [...] Honnan volt elég ereje, hogyan volt benne elég vágy ahhoz, hogy a Bunkerban szerelmeskedjen szíve választottjával, csak egy lépésre onnan, ahol emberi lények a legszégyenteljesebb megaláztatások közt pusztultak el a föld alatti cellákban?" (Elie Wiesel)