A neoklasszikus közgazdaságtan kritikája

Az ortodox felfogásban a makroökonómia a szereplők aggregált viselkedésének, a mikroökonómia pedig egyéni cselekedeteiknek tanulmányozása. A neoklasszikus elméletben az előbbit szigorúan az utóbbiból vezetik le: a makro-aggregátumok az egyéni viselkedések összegei. E könyv egyik alapvető témája az, hogy makro-aggregátumok ilyen alapon való megalkotása nem makroökonómia a szó semmilyen értelmes jelentésében. Továbbá minden ilyen kísérlet logikai ellentmondásokat eredményez, amelyek a legegyszerűbb oksági kapcsolatokat is érvénytelenítik. A neoklasszikus közgazdaságtan két alapvető tanmeséje az, hogy minden egyéb változatlansága mellett, a foglalkoztatás fordított kapcsolatban van a munkásoknak fizetett reálbérrel (a munkakereslet a bérre nézve negatív meredekségű) illetve, hogy az inflációt a pénzkínálat növekedése eredményezi, amely viszont nem változtatja meg a relatív árakat (az infláció monetáris jelenség és a pénz semleges).