A néma forradalom

Az általa szervezett diákotthoni cserkészcsapattal egy dél-baranyai csökkenő lélekszámú falu, Kemse viszonyainak elemzésével igyekezett magyarázatot adni az Ormánságot különösen sújtó "egykézés" jelenségére. (A kisbirtokos parasztcsaládok a föld egyben tartása érdekében legfeljebb egy gyereket vállaltak; Illyés Gyula találó megjegyzése szerint az egykézés oka nem a szegénység, hanem a lecsúszástól, a szegénységtől való félelem volt. Kovácsék azért cserkészekként vonultak le, mert a csendőrök előtt így eltitkolhatták útjuk valódi célját.) Munkájuk 1936-ban nyomtatásban is megjelent. Ugyanazon év nyarán Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselővel - aki akkor éppen a Kisgazdapárt tagja volt - három hét alatt Zalaegerszegtől Békéscsabáig bejárta a dél-magyarországi agrárövezetet. A máig fő művének tartott Néma forradalom nem csak e három hét lenyomata: Kovács Imre szociográfiája a Horthy-korszak gazdasági-társadalmi berendezkedésével, a nagybirtokrendszerrel és a jogfosztottsággal szembeni határozott paraszti ellenállást tudatosítja. A helyzet forradalmi, csak éppen a forradalom nem bír kitörni; és éppen az elfojtás, a reménytelenség hívja elő a lázadás kétségbeesett, sorsrontó formáit. Kovács gondolatainak épp ez adta az újszerűségét: az addig csak devianciaként értelmezett jelenségeket - mint az egykézés, az öngyilkosságok kiugró száma, a szektázás - egyazon társadalmi összkép egymással összefüggő elemeiként értékeli. Az 1937-es könyvhétre megjelent mű első és második kiadása gyorsan elfogyott; a harmadik kiadást viszont már lefoglalta a hatóság, a szerzőt letartóztatták, majd osztályellenes izgatásért és nemzetgyalázásért háromhavi börtönre ítélték - ezt egy általános amnesztia miatt nem kellett végig leülnie. Diplomát viszont, jóllehet egyetemi tanulmányait befejezhette, már nem kaphatott. Ekkor lett hivatásszerűen is újságíró.