A nagy istennő városa

A Tigris és Euphratész közötti termékeny alföldön már időszámításunk előtt négyezer évvel virágzó városok álltak: Uruk, Nippur, Babilón, Ur és a többiek. Ezek az ősi babilóniai városok a történelem viharaiban elpusztultak, és évezredes álmukat aludták a sivatag pora alatt egészen a múlt század derekáig, amikor megkezdődtek - eleinte szórványosan, később rendszeresen - az ásatások. Az ásók nyomán apránként napvilágra kerültek házak, templomok, tornyok, paloták, istenszobrok, sírok, a mindennapi élet használati tárgyaival. Uruk, amelynek feltárásáról ez a könyv szól, Mezopotámia egyik legrégibb városa, a sumerek nagy istennőjének, Inanna-Istárnak a kultuszhelye volt. Tíz éven át vett részt Uruk feltárásán e kötet írója, és így személyes tapasztalatai alapján számol be az ásatásokról, a fáradságos munkával napvilágra hozott városfalakról és épületekről, az agyagkorsókban őrzött ékírásos agyagtáblákról, amelyeknek megfejtése nyomán feltámadnak a sumer kor istenei, királyai és hősei, megelevenednek egy rég letűnt világ mítoszai és mindennapjai. A sivatag megragadó színei és fényei, a beduinokból lett munkások és a több nemzetből összeverbuválódott régészek életének epizódjai egészítik ki ezt a szakszerű és egyszersmind hangulatos, színes beszámolót. A könyvborítón az uruki szentély szögmozaikkal díszített oszlopcsarnokának egy részlete látható (Vorderasiatisches Museum, Berlin) A kötéstábla belső oldalán egy-egy mezopotámiai pecséthenger és lenyomata látható.