A művészetek eredete

POKOLJÁRÁS - Engesztelés és gyönyör ünnep - ezt a címet adta Zolnay Vilmos művének első megjelenése alkalmából írt, tanulmánynak is beillő könyvismertetésének Devecseri Gábor. "A Pokoljárás az őskortól az antikvitáson és a kereszténységen keresztül a példák sorozatával időben, a szibériai medveénekektől a közép-amerikai prekolumbiánus kultúrák érintésével térben vezet el a felismeréshez: a kultuszok mind a halál megismerésében és az öröklét igényében gyökereznek, s minden művészet belőlük születik... Más szemmel néz az ember... a Laugerie Haute-i (az őskőkorban) telerovátkált pirosas kőre Zolnay munkájának elolvasása után - folytatja -, mint nézhetett előtte. Ami rejtvénynek mutatkozott a szemlélő előtt, az most napnál világosabb bizonyíték: a sebekkel telerótt istenség megjelenítése. Akit - engesztelésül - mindig feltámasztanak akár úgy, hogy halála után ülő- vagy állóhelyzetbe támasztják - feltámadásának és feltámasztásnak ilyetén azonosságára Zolnay jött rá -, és így táncolják körül, akár úgy, hogy az áldozópap az ő maszkját vagy éppen... egész lenyúzott bőrét azon véresen magára veszi; akit maguksebzésével, megszaggatásával, ujjleharapásával, önbüntetéssel gyászolnak: a közösen... megölt őst, az egész csoport minden nőjét kisajátító, nem kora, hanem vezéri helyzete miatt >>öreget<<. S akinek megölése után nyílik csak meg lehetősége annak, hogy a nőket megrohanják. A szent orgiák... nem termékenységünnepek, hanem szeretkezésünnepek - állapítja meg Zolnay.