A modern individualitás Hegel gyakorlati filozófiájában

A modern individualitás Hegel gyakorlati filozófiájában című könyvében Rózsa Erzsébet Hegel individualitás-elméletének rekonstukciójára vállalkozik, a hegeli modernitás-koncepció nézőpontjából. A modern individualitás a hegeli gyakorlati filozófia egyik centrális toposza, amely szisztematikusan elsősorban a szubjektív, az objektív és az abszolút szellem individualitás-formáiban vizsgálható. Hegel a modern egzisztenciát és életvilágot a jog, a politika, a gazdaság és a magánélet kontextusaiban értelmezte. A *végtelen szubjektív szabadság' a 'modern kor' történeti elve, egyben a modern individualitás lét- és tudásformák alapvető meghatározója. Történelmi jelentőségű a modern élet és attitűd azon vonása, amely az önismeretet és az önmeghatározt teszi meg saját normatív és praktikus dimenzióinak fundamentumává. A Hegel által előtérbe állított radikális fordulat új perspektívába helyezi a 'jó élet' hagyományos kérdését: a 'szubsztaniciális', áthagyományozott, közösségi elvű értékek háttérbe szorulnak a modern intézmények "objektív rendjének" ama stabilizáló funkciójába, amely az egyének - 'minden egyes egyén' - szubjektív, azaz esetleges, töredékes és törékeny szabadságán alapuló életvezetésére irányul..