A messziről jött ember

Részlet a kötetből: A prédikátor megérkezik. Az állomás épületét úgy fodrozta körül a nehéz füstfelhő, mint divatos, öregedő dámát a sok habos selyem- és csipkefátyol. A halványszürkére fakult füst fenn karikázott a magasban. A pályatestre és perronra fojtó és szitáló por permetezett. Túlnan, a hegyek mögül lágy szellő suhant alá, mely hátára kapta a füstöt és elszáguldott vele a Duna völgye felé. Az állomás körül tarka tömeg hullámzott. Hivatalnokok, katonák, néhány méltóságos mozdulatú öreg pap, briccsesz-nadrágos gazdatisztek, odébb, a harmadik osztályú rekeszben kofák, zsíroshajú parasztok, elterebélyesedett asszonyok, napszámosok és munkások, kik irigy szemmel néztek át a jól öltözöttek felé. És a két osztály, a két társadalmi réteg között, mint rikító agyag a fekete palarótegben, különült el egy harmadik csoport, mely sem jobbra, sem balra nem tartott. Ügy álltak ott, megértetlenül, magukra maradottan, egymáshoz tapadtan az első osztályú előkelők és a harmadik osztályon tengődök között. Amoda nem mehettek, emide nem akartak menni.