A középkori liturgius költészet magyarországi emlékei

"Az elképzelés az volt, hogy valamennyi - kottás és hangjelzés nélküli, teljes és töredékes, kéziratos és nyomtatott - liturgikus könyv anyagát feldolgozva meghatározható a magyarországi szekvenciarepertoár, melynek tételei között a teljes terjedelmükben közölt darabok mellett a szövegkezdettel, incipittel jelzettek is szerepelnek. A rubrikákban található utalások összegyűjtése több szempontból is hasznosnak bizonyult, és meglepetésekkel, nem várt eredményekkel szolgált. Egyrészt, a rubrikák alapján abban az esetben is hozzávetőleges képet kaphatunk egy forrás szekvencionáléjáról, ha maga a gyűjtemény nem, vagy csak részben maradt fenn. Másrészt, a prosariumok gyakran szűkszavú, általánosító felirataival szemben sokkal pontosabban, egyértelműbben megállapítható egy-egy tétel liturgikus helye, az az ünnep, alkalom, amelyen elhangzott. Harmadszor, éppen ezek a rubrikák szolgáltattak kiindulópontot néhány kódex eredetének pontosításához, mintapéldányának meghatározásához. A szekvenciakészlet összeállítását valamennyi hangjelzett tétel minden rendelkezésre álló forrásból történő átírása, jegyzetelése, majd a közreadás elveinek a kidolgozása követte két fő szempont folyamatos szem előtt tartásával. Egyrészt, a szekvenciadallamok kiadása az előadói gyakorlat, az énekesek számára szeretné elérhetővé tenni a ma ismert magyarországi források teljes corpusát. Másrészt, a repertoár összeállításával, a szöveg- és dallamváltozatok közlésével, a tételeket tárgyaló rövid jegyzetekkel a műfaj hazai történetének kutatóit kívánja segédanyaggal ellátni. Mindkét szempont együttes figyelembe vétele alakította ki, szabta meg a dallamok közreadásának, a hozzájuk tartozó szövegi és zenei jegyzetek elkészítésének módját, és tette szükségessé a kotta nélküli források anyagát is tartalmazó mutatók, valamint a költemények magyar fordításának elkészítését."