A középkor művészete

A "gótikus" jelzőt - a barbárság fogalmaként - Raffaello kortársai alkalmazták először az egész középkori művészetre; a szó régen elvesztette pejoratív jelentését, és ma már tudjuk, hogy mennyire gazdag és sokoldalú volt ez a művészettörténeti korszak. A sorozat e kötete több mint tíz évszázad szüntelenül megújuló európai szellemi áramlatait mutatja be az építészet, a szobrászat, a festészet és az ötvösművészet területén: a népvándorlás korától a karoling reneszánszon, a román, a gótikus művészeten át a flamboyant stílusig. A kötetben annak a fantasztikus fejlődésnek a vonala rajzolódik ki, amely a nehézkes román kori boltozattól a légies csúcsívig és a könnyed kőcsipkékig vezet. A kései gótikát akkor váltotta fel a reneszánsz, amikor a miniatúrafestészet átadta a helyét a könyvnyomtatásnak. A kor átmenet a névtelen remekművek és az ismert művészegyéniségek között: Godescalc és Ebo evangeliáriumát, a Saint-Genis-des-Fontaines-i templomkaput, Matild királyné bayeux-i kárpitját, a chartres-i katedrálist Verduni Nicolaus, Duccio di Buoninsegna, Giovanni Pisano, Simone Martini, Jean Fouquet és Claus Sluter szignált művei követik. A flamand realizmus még a kései középkor művészetéhez tartozik, miközben Itáliában már elkezdődött a reneszánsz.