A kora középkor 907-től 1154-ig

Nem sok korszak tartogatott annyi változást az emberiség számára, mint a kora középkor. Európában a nagy Karoling Birodalom kettévált: egyik felében a rettegett magyarokat megállító Nagy Ottó került hatalomra, a másikban pedig Capet Hugó alapította meg dinasztiáját, amely a következő 800 évben meghatározta a Francia Királyság sorsát. A normannok fénykorukat élték, Hódító Vilmos megszerezte Anglia trónját a szászoktól, I. Roger létrehozta királyságát Itáliában, és normann keresztesek bevették Jeruzsálemet. A Bizánci Birodalom hatalmának csúcspontjára jutott, de a szeldzsuk törökök hamarosan elsöpörték. Andalúziában véget ért Cordóba emírjeinek aranykora, miután a mórokat északról a keresztények, délről pedig a szunnita iszlám egyik radikális irányzatához tartozó muzulmánok támadták. Afrikában a hauszák jövedelmező kereskedelmet folytattak, a jorubák pedig virágzó kultúrát teremtettek. A Távol-Keleten a Szung-dinasztia újjáépítette a Kínai Birodalmat, Japán politikai életét pedig a Fudzsivarák uralták. A polinéz terjeszkedés a Csendes-óceánon Új-Zéland benépesítésével véget ért. Az Atlanti-óceán túlpartján a vikingek Amerikát gazdag, de ellenséges földnek ismerték meg. Az ott élő civilizációk közé tartoztak a mexikói toltékok, a perui csimuk és az anasazik, akiket az európaiak később pueblóknak neveztek el