A kétszázötven éves Békéscsaba

FÜLSZÖVEG Az évfordulók mindig ünneplésre és számvetésre késztetnek, számvetésre, a múlttal, a jelennel; s ha azt jól csináljuk, kibontakoznak a jövő tervei is. Két és fél évszázad - ha úgy tetszik egy negyed évezred - jelentős távlata a múltnak a nemzetek, népek életében, történelmében is. Fokozottan érvényes ez a megállapítás egy helység, egy város vonatkozásában. Ha lapozgatjuk városunk írott emlékeit, vagy csodálkozva nézzük a régi-régi megsárgult fényképeket, elgondolkozunk; mily tettekre képes az emberi akaraterő! Tisztelettel emlékezünk az elődökre, még nagyobb elismeréssel gondolunk erőfeszítéseikre, nemegyszer kudarccal végződött küzdelmeikre, mely küzdelmekkel városunkat, Békéscsabát kívánták szebbék, gazdagabbá tenni. S akik ezt kívánták, talán nem egy anyanyelven, de egy akarattal kívánták, hiszen az osztálytársadalomban a magyar, a szláv, a román bánat egy bánat maradt; s a századforduló agrárszocialista mozgalmai óta a város mindig is politikai kisugárzó erő volt, maradt, a társadalmi megújhodást követelő harcban. Akarva, akaratlanul társult ehhez a harchoz az értelmiség azon része, mely a progressziót magáévá tudta tenni, s a kultúra, a művelődéspolitika terén szolgálta is azt. Óhajtjuk, hogy minél többen ismerkedjenek városunk múltjával, szocialista jelenével. A régi korok, hagyományok ismeretében, a jelen vívmányaink részességében gyökerezik a jövő is. A múltból induló út a jelenen át vezet a jövőbe. Közösen kell munkálkodnunk azon, hogy a ma szebb legyen, mint a tegnap volt s a holnapunk még szebb a mánál.