A két tudás

Évekkel ezelőtt egy olyan társaságban voltam, ahol a beszélgetés során valaki feltett egy kérdést: át tudjuk-e adni másoknak mindazt a tapasztalatot és tudást, amire szert teszünk, és amit megtanulunk életünk során? A válasz nemlegessége elgondolkodtatott. Ha ez a nemlegesség valóság, akkor minden törekvésünk, amelyet a tudás irányába teszünk, értelmetlen és felesleges mások és a jövő számára is. De kilátástalannak látszik minden jövendő nemzedék sorsa is, hiszen mindig mindent elölről kell kezdeniük. Ez a beszélgetés rávilágított arra, hogy csak az olyan tudást keressem, ami feltételek nélkül mindenkinek átadható, vagyis: aminek a kutatása nem a magam számára történik. A közös és átadható tudás keresésének az igényével fordulok régóta az evangéliumok felé is. Hiszem, hogy mindazok a tapasztalások, melyekről írok és melyek a meditációk köré csoportosulnak, átadhatók. Ez nem csak az én véleményem, hanem ezt látom Rudolf Steiner és Georg Kühlewind nyilvános előadásaiban és könyveiben is. Nem személyes élményeikről beszélnek, hanem azokról a tapasztalásaikról, melyekre kutatásaik során jutottak, és ugyanakkor átadhatók.