A kanadai Esterházy története

1886. július 19-én százötven elcsigázott, nincstelen magyar vándor állott meg a hatalmas kanadai préri egyik lakatlan pontján, hogy ott új életet kezdjen. Körülöttük, amerre a szem ellát, feltöretlen szűzföldek. Sehol egy ház, sehol egy országút. A félelmetes fűtengerben csak elszórt bölénycsontok s keskeny indiáncsapások voltak. Ezen a helyen ma virágzó kisváros áll: Esterhazy. Nevét az alapítók egykori vezetőjéről, Esterházy Pál Oszkárral kapta. Hogyan alakult az első telepsek sorsa? Milyen feladatokat kellett megoldaniuk, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, hogy verejtékes munkájuk eredménye megmaradjon? Mi az oka, hogy annyi más újvilági magyar településsel szemben éppen ez maradt fenn? S ki volt a titokzatos alapító, aki Esterházynak mondta magát, holott nem volt e nagy múltú magyar család tagja? Dojcsák Győző évtizedes kutatásai eredményét összegezi ebben a könyvben, s miközben választ ad a fenti kérdésekre, bemutatja a századelő Kanadáját is: azt a kort, midőn angolok és franciák, meszticek és indiánok között egy maroknyi magyar is tevékeny részt vállalt abban, hogy e területen létrejöjjön a juharleves ország.