A juhász és a sárkány

Részlet a könyvből: "A tréfacsináló Dzsuha (Arab mese) Réges-régen, sok száz, talán ezer esztendővel is ennek előtte, élt egy szegény arab ember, akinek Dzsuha volt a neve. Hej, nagy huncut volt ez a Dzsuha! Éjjel-nappal azon járt az esze, hogy s mint tréfáljon meg másokat. Csinált is annyi tréfát, hogy esztendeig sem tudnám elbeszélni valamennyit. Csak egy-két tréfáját mondom el, hallgassatok ide. Amint mondám, Dzsuha szegény ember volt, az atyafiainak a teheneit őrizte, így tengett-lengett szegény feje. No de őt is megsegítette az Isten: valahonnét szerzett egy borját. Mint csinált, mit nem Dzsuha, elég az, hogy a tehenek olyan soványak voltak, mint a hét szűk esztendő, az ő borja meg majd kihasadt a kövérségtől. Látták ezt az atyafiak, mérgelődtek, bosszankodtak, egyszer aztán összesúgtakbúgtak, és azt határozták, hogy megölik a Dzsuha borját. Amit határoztak, meg is cselekedték az atyafiak: éjjel, míg Dzsuha aludott, megütötték a borját, s mikor reggel Dzsuha ki akarta hajtani a csordát, hát volt borjú, nincs borjú! - Hm - gondolja magában Dzsuha -, ennek fele sem tréfa. Hová lett a borjam? Elindul a falu között, benéz ehhez az atyafiához is, be ahhoz is, s hát az egyiknek az udvarán összecsődültek mind az atyafiak, és éppen akkor nyúzzák az ő borját."