A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Közép-Európában

FÜLSZÖVEG A szerző ebben a tanulmányában "A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon" címmel a közelmúltban megjelent könyvének nemzetközi hátterét rajzolja meg. Ezúttal is azt a kérdést veti fel, kik voltak a középkor "jogászai", mi volt a szerepük a társadalmi, jogi és politikai életben. Vizsgált területe Nyugat- és Közép-Európa, időben pedig az ezredfordulótól a XVI. sz.-ig terjedő időszakot fogta át. A szerző szerint az európai kezdet: a klerikus vagyis az egyház kenyerén élő, liturgikus szolgálatot teljesítő, de a századok során mindinkább "hivatalnokká" váló értelmiségi, aki mellesleg a jogászi feladatokat is ellátja. A jogi oktatásnak is a klerikus sokoldalú képzésében, az akkori "bölcsészeti" képzésben van a gyökere. Ebből kiindulva bontja ki a szerző a társadalmi munkamegosztás menetét az értelmiségen belül: a papok, jogászok, politikusok szétválását. A kleriusok iskolái és tankönyvei után figyelme a már kifejezetten jogot oktató intézmények felé fordul. Sorra veszi a Bolognában, Orléans-ban és később az állami alapítású egyetemeken folyó jogi oktatást Nápolytól Prágáig. Végül a tanulságos anyagra támaszkodva megbírálja a "jogászrend" és a "jogászjog" polgári elméleteit, és meghatározza a jogtudó értelmiség fogalmát. Vissza TARTALOM A deákság iskolái és tankönyvei 9 A klerikusok 10 Az ars dictandi 14 Bologna előtt 17 Az ars notaria 23 Egyetemi jogtanítás és jogtudomány 31 A glosszátorok 31 A kommentátorok 40 A dekretisták és dekretalisták 53 Az egyetemi jogtanítás 63 Az állam és a jog új felfogása 70 Doktorok és praktikusok a jogi és politikai életben 82 Nápoly-Szicília 84 Franciaország 90 A Német Birodalom 110 Németalföld és Burgund 122 Cseh-Morvaország 128 Lengyelország 134 Anglia 140 "Jogászjog" és "jogászrend" 163 Gyakrabban idézett művek 176