A huszonnegyedik óra

Ez a regény elsősorban az ifjúsághoz szól, hozzájuk, akik nem részesei semmiféle kollektív véteknek. Fő célja ma is az, hogy a felnövekvő generáció tisztán láthassa a 40-es évek első felét. Meg szeretném óvni őket attól, hogy olyan zavaros nézetek áldozataivá váljanak, amelyekkel e konjukturális téma felületes haszonélvezői éppúgy megfertőzhetik őket, mint a tudatos kútmérgezők, a gyűlölködés konholyhintői. Az elmúlt évtizedekben sajnos mindkettőre akadt példa. Az első kiadáshoz írott utószóban már megfogalmaztam, hogy milyen aprólékos gonddal igyekeztem ragaszkodni a történelmi forrásokhoz. Ehhez ma sem tehetek hozzá többet. A könyv kalandos ifjúsági irodalmi művekre jellemző meseszövését a pozitív-negatív emberábrázolást, a stíláris egyszerűséget az magyarázza, hogy e regény annak idején főleg (húsz éven aluli) fiataloknak írodott, akik számára e formai elemekkel képzeltem hozzáférhetővé tenni a kort, amelyről szólni kívántam. Mai fővel bizonyára más módszerekhez folyamodnék. Az azonban már egy másik regény lenne. ,,A huszonnegyedik óra" második kiadásának változtatásai viszont mindössze arra szorítkoznak, hogy az első kiadás szövegének bizonyos szépséghibáit kiküszöböljem. A szereplőket és mondanivalójukat tekintve e változat úgyszólván semmiben sem különbözik az elsőtől, amelynek megjelenése óta több, mint negyed évszázad telt el. Ám a regény végkicsengése, a magyar nép és az emberiség őszinte szolgálatának imperatívusza ma sem kevésbé időszerű. Ezért merészelek vele újból az olvasók elé állni. 1984. március 19. Nagy Zsuzsa