A homlokzat

Előfordult már a világirodalomban, hogy valaki nem szülő-, hanem választott hazája nyelvén írott művel szerzett magának hírnevet. Joseph Conrad vagy Elias Canetti után sikerült ez a cseh Libuše Moníkovának is, aki emigrációban, németül írta meg A homlokzat című könyvét, melyet már tíznél több nyelvre fordítottak le mint a századvég egyik posztmodern, európai nagyregényét. A bizarr humorú pikareszk regény négy hőse - két szobrász és két festő - a friedlandi kastély homlokzatát restaurálja az 1980-as évek elején, s bár eleinte nem történik velük semmi különös - tolakodó turisták ellen, az állványzatról malter-munícióval vívott csata például még nem a világ! -, munkájuk tárgya: a Wallenstein-kastély mindinkább a közép-európai kultúra gyűjtőlencséjévé válik. Rajta keresztül alkalmunk van szellemes eszmefuttatások, fantasztikus víziók, groteszk minidrámák s a mindennapok abszurd fonákjának sűrű szövevényét látni - az írónő nem hoz szégyent mesterei: Hašek, Hrabal és Kundera nevére. Az első rész végén hőseinket meghívják Japánba, ám kalandok sora Szibériába sodorja őket meg a hozzájuk csapódott luxemburgi fiatalembert - a boksz és az ,,erősebb nem" hívét -, valamint titkos ideálját, a bávatag biológust. A fantasztikus odisszea végén hazavergődnek Friedlandba, s kezdhetik elölről a restaurálást