A hét púpos tornya

Pantheon Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása -Budapest - Aranyozott kiadói egész vászonkötés A regény mesterei-A regényirás kincsei Részlet a könyvből: Beltrán Bazilius nagyon babonás játékos. Óraláncán állandóan apró szerencsekerekek meg ezüst kéménykotrók lógnak. Mindig a bankár baloldalára ül; pénteken sohasem játszik s Madrid összes púposainak jó barátja, mert szerinte e szomorú alakok szerencsét hordanak a hátizsákjukban. Ha meglát egy tarka lovat, rögtön a kabátja gombjához kap; mikor pedig pappal találkozik, nem állja meg, hogy valami kezeügyébe eső vastárgyhoz ne nyúljon, mert holtbizonyos, hogy a fém érintése a reverenda varázsát megtöri. Ha véletlenül egyszerre ejt ki egy szót valakivel, el nem mulasztja semmiképp, hogy kisujját a másikéba bekapcsolva, szét ne oszlassa a bűvkört. Ami azonban örülésig bosszantja Baziliust, az egy ferde, kancsi szem, mely játék közben őt figyeli. Innen származik az az olthatatlan gyűlölet, melyet Katafalk úr iránt táplál. - Itt van már megint az én fekete árnyékom! - kiáltja ilyenkor Bazilius és zsetonjait hirtelen beváltva, gyorsan menekül a kaszinóból. Midőn pedig futás közben hátratekint, egyedül Katafalk urat látja, aki csontvázkezével integet utána s zavaros, zöldben csillogó, hipnotizáló szemeivel követi, míg el nem tűnik...